Petőfi Sándor powerpoint házi feladat

Petőfi Sándor pptx

Szerintem ha egy magyar ember meghallja azt, hogy Kölcsey: Himnusz, vagy azt hogy Vörösmarty: Szózat legalább az első két versszaknak eszébe kell jutni, ha nem többnek. Szerintem ez a két mű az alapismeretek közé tartozik. Ebben a portfóliós feladatban a két költemény hasonlóságairól illetve a különbségeiről kell „filozofálni”.

Először is kezdeném a hasonlóságokkal. Alapvetően a két szerzemény műfaja megegyezik, tehát óda. Mind a kettő a reformkori romantikában keletkezett, szerkezete keretes, de a keret változik. Az előbb említett kereten belül a történelmi tetteket eleveníti fel. Mind a három idősík fellelhető a művekben, ezalatt a múltra, jelenre és a jövőre gondolok. Gondoljunk csak bele, mind a kettőben olvashatunk a magyarok keserves múltjáról, de a jobb kor eljövetelére is találunk példákat. A hangvétel emelkedett, ami azt gondolom, hogy inkább a lírai műfajban található meg. Mindenképpen buzdító költeményekről beszélünk, a nemzetet próbálja megragadni, felrázni. Nem érdemel-e jobb sorsot a magyarság? Emellett foglalkozik is a haza sorsával. A borzasztó múltat egyik műben sem érezzük megalázónak, sokkal inkább dicsőítőnek, fő a pozitív gondolkodás. A magyar történelem főbb eseményeit is megtalálhatjuk benne, természetesen nem az összeset, mert arra egy könyv sorozat sem lenne elég.
Mivel olyan költeményekről van szó, amik a romantika korában készültek,  az időszaknak megfelelő képeket tapasztalhatunk benne.
Bevallom a szózat tanulása vagy inkább felelevenítése tovább tartott mint, gondoltam ennek oka szerintem a szórendcseréknek is köszönhető, nem beszélve a költői képekről (metonímia, megszemélyesítés, metafora).
A hasonlóságok végén az utolsó versszakokat emelném ki, tehát:

Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A multat s jövendőt!
                               (Hymnusz)

Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

                               (Szózat)

Ami azért érdekes, mert az utolsó négy sor mindkettőben megegyezik a második négy sorral, ezzel nyomatékot adva tartalmuknak.

Azonban majdnem ugyanez lelhető fel az ismétlődő sorok előtt is, annyi különbséggel, hogy ott átfogalmazott , de szinte ugyanazzal a jelentéssel bíró sorokkal találkozhatunk.

Írásomat a különbségekkel folytatom. Mindig Kölcsey művének tulajdonságaival fogom kezdeni.  Időben közel született a két költemény, azonban a Himnusz a reformkor küszöbén (1823) a Szózat pedig a reformkor megtorpanásakor (1836) keletkezett. A beszélő ebben az esetben egy XVI. századi énekmondó szerepébe bújik (a lírai én csak könyörögni tud, cselekedni nem) a másik esetben pedig a közösség egyik tagja, beleolvad a közösségbe. A megszólított nem más, mint Isten, a másik oldalt pedig a nemzet. A Himnusz inkább a címzetthez fohászkodik ellenben a Szózat inkább kicsit „durvább”, követeli a hűséget. Nagyon fontos hogy Kölcsey művében a magyarság a tárgy, és Isten az alany lásd: „Isten áldd meg a magyart…”. Vörösmartynál tárgy nincs, az alany a magyarság lásd: „Hazádnak…légy híve, oh magyar…”.
A két szerzemény szerkezete sem hasonló: A B A’ és A B A’ B’ A’’
És vajon melyik az a két mű ami az írókat ezekre a sorokra kéztették?

Zrínyi: Szigeti veszedelem (Kölcsey) és Balassi: Egy katonaének (Vörösmarty)
A Himnusz verselése szimultán, ütemhangsúlyos, időmértékes (trochaikus) a Szózaté pedig jambikus.
A rímeket szeretném még  megemlíteni, ugyanis azok sem hasonlóak. Az előbb készült műben keresztrímek vannak, az utóbbiban pedig félrímek.

Azt kell mondjam kezdetben kicsit féltem ettől a feladattól, hogyan is fogom én ezt megvalósítani és megfogalmazni, de így a végére azt kell mondjam nem volt vészes.

1. portfóliós feladatom:
http://animoto.com/play/IoGeI2z6SRnUXA1LGFuNoA

Drámanap 2014

A választott bejegyzésemben az idei drámanapról szeretném kifejteni a véleményemet, mind az eredményről, mind a folyamatról.

Kezdjük az elején. Az ötlet: Drámanap. Azt kell mondjam nem gondoltam volna hogy az osztály ennyire össze fog tartani és közös erővel fogjuk teljesíteni ezt a feladatot. Szerintem jó szórakozás volt mindenkinek, még annak is aki nem állt színpadra. Majdnem az egész osztály részt vett az esemény előkészületeiben, sokat változtattunk, sokat próbáltunk és nem utolsó sorban eszméletlen sokat röhögtünk. Nagyon éveztük az egész folyamatot, egy pozitív élmény volt egészen az eredményhirdetésig. De ne ugorjunk annyira előre, először is nézzük az előadás napját.

Volt egy kis kavarodás az elején, de elkezdődött, az A-sok előadásával, miután vége lett, éreztük, hogy ők lesznek a valódi vetélytársaink. Mi következtünk. Amint elfoglaltam helyemet, (természetesen taps és fütyülés követett) a szövegemet egyből elfelejtettem. Szerencsére amikor rám került a sor, minden félelmem megszűnt és beindult a gépezet. Minden úgy ment ahogy azt akartuk, láttunk maguk előtt az első helyezettnek járó díjat.

Elérkezett hát a nagy pillanat, az eredményhirdetés. Amikor meghallottuk hogy 5. helyen végeztünk, mindenki ki volt akadva, úgy gondolom okkal. A legnagyobb problémám a zsűrivel volt, aki úgy gondolom hogy nem túlzottam volt pártatlan. Szerintem mi tértünk el a legkevésbé a műtől, nekünk volt a legjobb a "felszereltségünk" és nem utolsó sorban a mi produkciónkon röhögött a legtöbbet a közönség. A következő egyet nem értésem ebben a kijelentésben van: hogyha a B-sek nem szólták volna el magukat, akkor előrébb is végezhettek volna, amiből arra lehet következtetni hogy akkor mi lettünk volna az utolsók, ami még jobban lelombozott volna minket. A következő, egyben utolsó problémám az N-esek produkciójával volt, mégpedig az, hogy ezt a Drámanapot szinte mindenki megcsinálta tanári segítség nélkül. Nekik nem sikerült. Én ezt a zsűri helyében sok-sok mínusz ponttal díjaztam volna, hiszen ez az esemény a diákságról szól. Jövőre ennyi erővel Andy Vajna is jöhetne producernek.

Végül azt kell mondjam jól szórakoztunk, az eredményt nem találjuk reálisnak, és igenis legyen jövőre is hasonló nap, természetesen ne azért hogy ők is "szívjanak", hanem azért hogy ők is jól szórakozhassanak (reméljük másik zsűri szeme láttára).

A nő az legyen nő a férfi pedig férfi!

Amennyiben jól értelmeztem az 1-es témát akkor ebben a kötelező bejegyzésben a női-férfi szerepekről kell írni egy pár sort. A mai világban ezek a "kötelezettségek" már nincsenek elkülönítve értem ezalatt a főzést, takarítást, autószerelést stb.. 

Miért ne dolgozhatna egy férfi fodrászként vagy egy nő hentesként. Szerintem manapság semmi sem meglepő, pláne ha találkozhatunk olyan emberrel is, aki férfinak született de már nő vagy fordítva. Ma már semmi sem lehetetlen. Én személy szerint nem tagadom, sőt büszke is vagyok rá, szoktam takarítani és főzni is. A XXI. században egyre több férfi dicsekedhet azzal hogy van kisebb-nagyobb tapasztalata a konyhában (szerintem ez nem is hátrány), ugyanis a "gyengébbik" nem már nem annyira veszi a fáradtságot arra hogy elsajátítson egy pár receptet. Pár évvel ezelőttre szerintem mindenki tisztán emlékszik, amikor az volt az úgymond normális, ha a nő süt, főz, takarít a férfi pedig pénzt keres, és furcsának tartották ha valamelyik teendőt a másik nem hajtotta végre. Szerintem ez egy pozitívum hogy mára megváltozott.

DE

Úgy gondolom hogy egy kapcsolatban viszont ha csak egy kis időre is meg kell hogy maradjon az "alapfelállás", tehát a nő elmehessen vásárolni (akár barátnőkkel, ismerősökkel), a férfi vigye el olyan helyekre ahol nőnek érezheti magát, öltözhessen elegánsan, és ne az legyen minden hétvégén a program hogy elmennek moziba és ott ülnek 1,5-2 órát és egy szót nem szólnak egymáshoz. Vannak igenis építő jellegű programok, pl. városnézés, beülni valahova vacsorázni, nyugodt körülmények között elmenni sétálni de akár egy színházi előadás is jobb mint egy sima, hétköznapi mozi.

Természetesen ez nem azt jelenti hogy TILOS moziba járni, mert egy jó időtöltés az is, mondjuk havonta.

Viszont ugyanezt a szabadságot a férfinak is meg kell adni, ami alatt akár egy baráti összejövetelt is érthetünk.

Összegzésül tehát annyit mondanék, hogy azért félig-meddig meg kell tartani a régi szerepeket, meg kell találni azt az egyensúlyt ami mind a két félnek megfelel, és a férfi férfinek, a nő pedig nőnek érezheti magát.

Válni vagy nem válni?

Második bejegyzésemet egy olyan témáról írom, ami azt gondolom hogy nagyon sok embert érint. Ez a 25 sor a válásokról fog szólni.
Természetesen minden válást egy házasságkötés előz meg amit az emberek általában szerelemből ritkábban érdekből kötnek meg. Aztán egy idő után megromlik a kapcsolatuk, amit nem azzal korrigálnak hogy megpróbálják megbeszélni problémát, hanem egyből mennek az ügyvédhez hogy el akarnak válni. Anno 20-30-40-50 éve nem volt ilyen hogy válás, még akkor sem ha a férj iszákos volt és verte a feleségét. Sajnos az elmúlt 10 évben a válások száma megnövekedett, ami azt jelenti hogy évről évre 25000 házaspár bontja fel az örökkévalóságig kötött szerződést, és ez a szám egyre csak nő. Szerencsére Európában nem hazánkban a legrosszabb a helyzet, hanem Belgiumban, ahol a házasságok háromnegyede végződik válással. Én nem azt mondom hogy ne váljanak el ha nem boldogok, hanem azt hogy nem kell elhamarkodni a házasságkötést, ugyanis akkor azt hiszik hogy egymásnak lettek teremtve, aztán kiderül hogy mégsem. 4-5-6 év együttélés alatt meg lehet ismerni a másik fél majdnem minden oldalát ha nem is az összeset. Sajnos van már ilyen szempontból tapasztalatom, nem is kevés és azt kell hogy mondjam hogy a válások nagy részét egy 3. fél okozza. Megintcsak nagy részt tesz ki az alkoholizmusból eredő problémák, amiknek szintén válás a vége. Hogy ne legyen annyira "szomorú" a bejegyzésem, szeretnék egy pár érdekes adatot megemlíteni:
A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik. (kiderül ki az erősebb nem?)
A két legfőbb válóok a megcsalás, félrelépés, hűtlenség, illetve az alkoholizmusból eredő problémák.(mint már említettem)
Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától. (sajnálatos adat)
Viszont amin nagyon meglepődtem, az az, hogy korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett.  A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre.
Bejegyzésem végén egy mítoszt szeretnék lerombolni, miszerint a házasságok nagy része a 7. évben megy tönkre. Ez egyáltalán nem igaz, ugyanis a számadatok szerint nincs így: a statisztikák szerint a hét éve házasok egyáltalán nem szakítanak kiugró számban.